A szablya hosszú történelmi múlttal rendelkezik, használatát számos könyv taglalja, egyszerre volt státusszimbólum, protokolláris kellék, hadeszköz, párbajfegyver és sportszer. Külön illemtana, erkölcsi kódexe volt, mely áthatotta a korabeli felső-középosztály és felső osztályok kultúráját.

A párbajkódexek és a vívótermi illemtan nemzetközileg meghatározó követelményévé vált az úriemberek számára, mely egyaránt kötötte az angol lovastisztet, az olasz kisnemest, vagy a magyar dzsentrit. 

A jelenlegi MHS szabályzat erre, a 19-20. századi vívásformára koncentrál, mely időszakban a szablya a becsületbeli ügyek elintézésének egyik legfőbb eszközévé vált.